Jelen Múlt

Hiszed hogy megfog történi mindent elképzelsz, de ha nem úgy történik ahogy a fejedben akor megijedsz...

...egyre közelebb, és közelebb jött az arcomhoz alig vártam talán meg történik, vagy csak játszik velem? Mikor gondoltam most megfog csókolni a nyakamra csapot én a kezemet azonnal oda raktam ,és Liamre néztem felhuzótt szemöldökkel.

-Ezt miért kaptam?-kérdeztem idegesen, Liam csak a földet nézte de néha ,néha rám pillantot

-Ööömmm hát izé ott ott...ott volt egy szúnyog.-dadogta tudtam hogy nem mond igazat, szóval gondoltam kiszedem belőle.

-Igen? És meg van? Lecsaptad, vagy mellé ment?-leptem el a kérdéseimmel de mire újat tudtam volna kérdezni megcsókólt, azonnal visszonoztam is a csókját ,majd levegő hiányban válltunk el egymástól.

-Igen,  vagy csak nem tudtam hogy is kezdjem el.-huzodót az arcára egy huncut mosoly, és hirtelen magára rántótt.

-Szerintem így is kezdheted volna.-mosolyogtam rá, ekor villámlot egy nagyot.

-Van egy jó kis ötletem.-sutogta a fülembe, majd felállt és az ölébe kapott, és elkezdet vellem ki futni az esőre.

-Ne Liam nemár ,már fürödtem.-nevettem ,és a nyakába kapaszkodtam.

-Én is.-nézett le rám ,rá mosolyogtam Ő pedig meg pöckölte az orrom.

-Na ,nemár.-nyavajogtam, Liam letett a földre amit én egy kiskutya pofival díjaztam.

-Ne nézz így rám.-kért,  majd magához huzótt és megcsókólt, olyan édes volt mint a "méz".

-Mint egy valóra vált álom.-mondtam neki mikor elváltak ajkaink.

-Tényleg, miért?-kérdezte ,és láttam rajta hogy érdekli ez nagyon jól eset.

-Esőben csókólózni az igazival. Pipa.-nevettem, és szaladni kezdtem, mikor hátra néztem láttam hogy Liam útánam fut.

-Kapj el!-kiabáltam neki, és még jobban futni kezdtem  mikor megálltam mert kifáradtam hátra néztem de Liam sehol nem volt, vissza fele kezdtem sétálni közben a nevét kiabáltam, már majd nem ott volt ahonnan el szaladtam  mikor valaki  a derekemra rakata két erős kezét ,és a levegőbe emelt nagyon megilyedtem, de mikor meghalotam Liam nevetését  a félelmem elszállt mint a gáz.

-Hol voltál báránykám?-kérdezte mikor lerakot ,és vissza mentünk a kuckoba.

-Réten, mezőn asszonykám.-monodtam neki mire az egyik szemöldőkét felhúzta.

-Tényleg asszonykám?-kérdezte, mire én egy aprót bólintóttam.

-Hát legyen gazdácskám.-kezdte Ő is a tekintetében mindig volt valami nem is tudom, ami magával ragadot csak néztük egymást nem volt a csönd kínos hanem inkább jó.

-Szerintem indulnunk kéne.-mondta szomorúan.

-Héj ne legyél szomorú azt nem szeretem.-próbáltam felviditani ami szerintem sikerült mert fel állt és az ölébe vett, és  így mentünk vissza az aútóhoz.

-Ezt meg tudnám szokni.-mondtam, miközben próbáltam a mellkásában elbújni az eső ellől kisebb nagyobb sikerelel de inkább kisebb.

-Én meg azt hogy mindig így hozzám bújsz.-nézzet le rám mosolyogva, az út további része csendben telt mikor az aútóhoz értünk betett  majd becsúkta az ajtót, és Ő is beült.

-Na indulhat a Batman járgány?-kérdezte, elnevettem magam.

-Persze. Leeyum.-mondtam mosolyogva,  majd beinditótta az aútót ,és elindultunk az út csendben telt néha néha egymásra néztünk, és mosolyogtunk. Ezt a napot el könyvelhetem életem legjobb napjának, de még ott van a Tánc- Akadémia is.

-Hmm. Liam kérdezhetek valamit?-kérdeztem Ő félve rám nézett, és egy aprót bólintótt én sohajtóttam egy nagyot ,és hát most vagy soha.

-Szóval felhívtak a Tánc-Akadémiáról ,és azt kérték hogy tanítsak ott, de nem hagyhatom itt Mileyt és.....és  mit válaszak?-kérdeztem ,egész végig Liam arcát kémletem de semmit nem tudtam leolvasni róla.

-Szerintem fogad ell hisz mindig is ezt szereted volna hisz mkor találkoztunk mindig ezt mondtad hogy a táncot szeretnéd tanitani.-mondta így vissza gondolva igaza van még ezt  2 éve mondtam neki  ahw* édes hogy így emlékszik rá.

-De mit tegyek?-kérdeztem, és ekkor parkolt le a házunk előtt kiszáltunk az autóból megfokta a kezemet ,és úgy kísért az ajtóhoz.

-Még nem válaszoltál.-mondtam, neki mire elnevette magát, és lassan de gyengéden megcsókolt.

-Hallgass a szívedre.-mondta.-Jó északát Ly, és jól éreztem magam.-tette hozzá.

-Jóét Leeyum, és én is.-mondtam, meg vártam mig beszál az aútójába, és elhajt mikor elment bementem a házba, de a nappaliban senki nem volt hát oké meg néztem az órát éjfél hát a mondás is mondgya, ha jól érzed magad akor az idő csak úgy repül, mint a kis madár. Felmentem a szobámba a pizsimért majd a fürdöszobába "felfrissülni" mikor végeztem vissza sétáltam a szobámba. Befeküdtem az ágyamba ,de ekkor a telefonom kezdet el csörögni meg néztem ,és Liam mosolygót vissza rám.

-Szia felkeltetelek?-kérdezte aranyosan Liam, bár nem tudom hogy lehet ezt aranyosan kérdezni de minegy is.

-Szia még nem aludtam. De mért hívtál?-kérdeztem, de azt hittem hogy majd el alszom álmos voltam.

-Csak hallani akartam a hangod mielőtt elalszom.-mondta Liam, de cuki.

-Ez nagyon aranyos Leeyum de mindgyárt elalszom.-mondtam neki.

-Értem akor jóét Ly, és szeretlek.-sutogta a telefonba.

-Jóét Leeyum. Szeretlek.-ismételtem meg az útlsó szavát majd letettem a telefont és a szekrényemre tettem, teljes métékbe szeretem, de nem tudom elmondani hogy mennyire is. Majd egyszer csak az álom manók jöttek értem és elvittek az álmok szigetére ahol ujjra Liammal lehettem...

 Álom, álom ,édes álom miért vagy néha szebb mint a valóság?

Oldal: Jelen Múlt *nine*
One Direction - © 2008 - 2024 - onedirectionstory.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat